hanamichi címkéhez tartozó bejegyzések

A színpad

2090_01

A kabuki színpad nem egyszerűen csak egy emelvény, de szerves része az előadásokat. Különleges szerkezetekkel és megoldásokkal szerelték fel, melyeket a nyugati színház is elirigyelt. Kevesen tudják, hogy az általunk ismert színpadi megoldások közül milyen sok gyökeredzik a kabuki színpad sajátosságaiban.

img_3_01-01-00
A színpad két fő részre bontható, a simote és a kamite tulajdonképpen nem más, mint a színpad jobb és bal oldala. A fő játéktér, a hombutai, a két daidzsin basirának nevezett oszlop között található tér. A daidzsin basirák az Edo-kori színpad nyeregtetejét tartották, bár tető már nincs, így támasztékokra sincs szükség, a daidzsin basirák mégis megmaradtak, mint a játéktér behatárolói.
A színpadot a josiki-makunak nevezett függöny takarja. A függöny háromszínű anyagból varrott, a három szín mindig állandó: narancssárga, sötétzöld és fekete.
A jobb oldalon található egy kis szoba, a kuromisu, nevét az ablakát takaró fekete bambuszfüggönyről kapta. Ez az énekesek és a különböző hanghatásokért felelős személyek elrejtésére szolgál. A kuromisuval szemben található másik kis helység a juka, a narrátor helye.
A színpad jobb oldaláról a nézőtéren át egy hátsó kijáratig, az agemakuig vezető hosszú, keskeny színpadrész a hanamicsi. Ez egyrészt a színészek ki és bevonulásának helye, valamint különböző helyszíneket, például utat, tengert szimbolizálhat. Mivel itt a színészek különösen közel kerülnek a nézőkhöz egyben alkalmat szolgáltat kisebb ajándékok, virágok – régebben esetleg pénz – átadására. Valószínűleg innen ered a „virágút” elnevezés. A hanamicsi végén található agemakut függöny zárja le, mely acélrúdra fűzött fémgyűrűkön függ. Mikor egy szereplő a hanamichire lép, ezek a gyűrűk adják a jellegzetes csilingelő hangot.
A hanamicsi és a hombutai alatt található a naraku. Ez a színpad alatti rész, ahol többnyire a színpad mozgó elemeiért felelős szerkezetek találhatók. Az elnevezést – mely annyit tesz: pokol – az itt uralkodó sötétség, és nyomasztó légkör miatt kapta. Korábban az ezeket mozgató emberek, ma pedig az őket felváltó gépek helye.

Mechanizmusok:

A színpadhoz tartozó szerkezetek legtöbbször a drámai hatás fokozására és a jelenetek átvezetésére szolgálnak. Régen ezeket emberi erő hajtotta, a narakuban dolgozó segédek voltak felelősek érte, mára a legtöbbjük gépesített.
Az egész hombutait magába foglaló egyik legfontosabb szerkezet a mavaributai, vagy, ahogy mi ismerjük, a forgószínpad. A japánok 1758-ban kezdték használni, mára a nyugati színháznak is fontos eleme. A színpad padlójából kivágott kör alakú rész elforgatható, egy-egy ilyen körre akár 3-4 díszletet is fel lehet építeni, ez nagyban megkönnyíti a jelenet- és helyszínváltásokat.
A színpad különböző részein találkozhatunk úgynevezett szerikkel. Ezek csapóajtók, vagy süllyesztők, melyeken szereplők, de akár díszletrészek, sőt egész új helyszínek is érkezhetnek a színpadra. Funkciójának megfelelően több méretű szeri létezik. Az ozeri a nagy szeri, mellyel díszleteket mozgatnak, míg a szereplők felbukkanásáért a kozeri, felelős. Állítólag az első ozerit már 1753-ban használták. A hanamicsin színpadhoz csatlakozó részén található szerit szupponnak nevezik. Ez felelős a természetfeletti lények felbukkanásáért.

Források:
Ernst, E. The Kabuki Theatre. Honolulu:University of Hawaii Press, 1974.
Cavaye, R. Kabuki a Pocket Guide. North Clarendon: Tuttle Publishing, 1993.
Scott, A. C. The Kabuki Theatre of Japan. Mineola:Courier Dover Publications, 1955.
Invitation to Kabuki, megtekintve: 2014. 04. 08. http://www2.ntj.jac.go.jp/unesco/kabuki/en/index.html
Jikabuki, megtekintve: 2014. 04. 08. http://www.jikabuki.com/index.html

Színészek

Kabuki színésznek lenni öröklődő foglalkozás. Az apák kitanítják fiaikat, ők pedig az ő fiaikat. Nagyon gyakori az örökbefogadás, az adoptált fiú, pedig szintén felveheti a család nevét, így évszázadokra visszanyúló nemzetségek jönnek létre. A színészeket már kisgyermek korukban tanítani kezdik, hogy tökéletesen elsajátíthassák a tánc és a különböző karaktermozgások művészetét.  Aki kabukival foglalkozik, annak azonnal feltűnhet, hogy a színészek neve legtöbbször számmal szerepel.  A mesterség generációról-generációra száll, csak úgy, mint a név.

Egy színész élete során általában három, de akár négy-öt néven is játszhat. Egy nevet egyszerre egy színész visel, így például egy testvérpár nem használhatja egyszerre az apa nevét, egyikük a nemzetség egy más tagjának nevét veszi fel.  Egy színész pályája kezdetén többnyire a hozzá legközelebb álló őse nevét kapja, esetleg új névvel indul, majd ahogy felível a karrierje nevet változtathat, a nagyobb dicsőség ősibb névvel jár. Az új név egyúttal új fejezetet nyit a színész karrierjében.

Új név felvétele egy súmeinek (襲名) nevezett ceremónia keretei közt zajlik, amely többnyire egy előadáshoz kötött.  A név nem csak a nemzetséghez való tartozást jelöli, hanem komoly jelentést hordoz magában. Vannak szerepek, szerepkörök, előadások, amik egy-egy névhez kötődnek.

img_1358489831_4
VI. Nakamura Kankuro súmei plakátja

A név átvétele bonyolult folyamat, és néha a családfák is szinte követhetetlenek.  Ahogy a családfa egyre jobban szerteágazik és egyre szövevényesebb lesz a gyermekszületéseknek, házasságoknak és örökbefogadásoknak köszönhetően, úgy válik egyre nehezebben követhetővé a névadás. A leghosszabb névsor legutóbbi tagja, 2012 december 5-én hunyt el: Nakamura Kanzaburó, a 18. ezen a néven.

Nem célom kibogozni a kabuki színészek meglehetősen gubancos családfáit és nevük eredetét, de a kissé kusza leírás után, jöjjön most egy ábra, melyen talán jobban követhető a folyamat. V. Tamasaburó Bandó nevének visszakövetése.

Image

A kabuki színészek voltak az első igazi sztárok a japán színház történetében. Ennek egyik bizonyítéka a hanamicsi (花道), mely a nézőtéren át vezet a színpadra. A darabokban betöltött szerepe mellett a hanamicsi azt a célt is szolgálta, hogy a nézők ajándékokat, többnyire virágot, esetleg pénzt nyújthassanak kedvenceiknek. Innen ered a hanamicsi, azaz virágút elnevezés. A kabuki szorosan összefonódott az ukijo életvitellel, a színészek gyakori témái voltak az ukijo-e képeknek. A nézők szemében a főattrakciók maguk a színészek. Jellemző, hogy nem is az előadás csalogatja a színházba az érdeklődőket, hanem maguk az előadók.

A színészek maguk gondoskodnak előkészületeikről, maguknak készítik el sminkjüket, sőt, a múltban kosztümjeiket is saját kezükkel varrták. Gyakran megesett, hogy családjuk címerét festették a játék közben viselt jelmezekre, de arra is találunk példát, hogy saját nevüket csempészik egy-egy előadás szövegébe. A Benten a Tolvaj című darab egyik jelenetében például a főszereplő saját magát említi meg kedvenc színészeként.

Leghosszabb generációk:

Nakamura Kanzaburó (中村 勘三郎), 18 generáció
Icsimura Uzaemon (市村羽左衛門), 17 generáció
Kataoka Nizaemon (片岡仁左衛門), 15 generáció
Morita Kanja (守田勘弥), 14 generáció
Icsikava Dandzsúró (市川 團十郎), 12 generáció

Források:

Ernst, E. The Kabuki Theatre. Honolulu: University of Hawaii Press, 1974.
Kabuki, megtekintve: 2014. 03. 12. http://www.kabuki21.com/