súmei címkéhez tartozó bejegyzések

Színészek

Kabuki színésznek lenni öröklődő foglalkozás. Az apák kitanítják fiaikat, ők pedig az ő fiaikat. Nagyon gyakori az örökbefogadás, az adoptált fiú, pedig szintén felveheti a család nevét, így évszázadokra visszanyúló nemzetségek jönnek létre. A színészeket már kisgyermek korukban tanítani kezdik, hogy tökéletesen elsajátíthassák a tánc és a különböző karaktermozgások művészetét.  Aki kabukival foglalkozik, annak azonnal feltűnhet, hogy a színészek neve legtöbbször számmal szerepel.  A mesterség generációról-generációra száll, csak úgy, mint a név.

Egy színész élete során általában három, de akár négy-öt néven is játszhat. Egy nevet egyszerre egy színész visel, így például egy testvérpár nem használhatja egyszerre az apa nevét, egyikük a nemzetség egy más tagjának nevét veszi fel.  Egy színész pályája kezdetén többnyire a hozzá legközelebb álló őse nevét kapja, esetleg új névvel indul, majd ahogy felível a karrierje nevet változtathat, a nagyobb dicsőség ősibb névvel jár. Az új név egyúttal új fejezetet nyit a színész karrierjében.

Új név felvétele egy súmeinek (襲名) nevezett ceremónia keretei közt zajlik, amely többnyire egy előadáshoz kötött.  A név nem csak a nemzetséghez való tartozást jelöli, hanem komoly jelentést hordoz magában. Vannak szerepek, szerepkörök, előadások, amik egy-egy névhez kötődnek.

img_1358489831_4
VI. Nakamura Kankuro súmei plakátja

A név átvétele bonyolult folyamat, és néha a családfák is szinte követhetetlenek.  Ahogy a családfa egyre jobban szerteágazik és egyre szövevényesebb lesz a gyermekszületéseknek, házasságoknak és örökbefogadásoknak köszönhetően, úgy válik egyre nehezebben követhetővé a névadás. A leghosszabb névsor legutóbbi tagja, 2012 december 5-én hunyt el: Nakamura Kanzaburó, a 18. ezen a néven.

Nem célom kibogozni a kabuki színészek meglehetősen gubancos családfáit és nevük eredetét, de a kissé kusza leírás után, jöjjön most egy ábra, melyen talán jobban követhető a folyamat. V. Tamasaburó Bandó nevének visszakövetése.

Image

A kabuki színészek voltak az első igazi sztárok a japán színház történetében. Ennek egyik bizonyítéka a hanamicsi (花道), mely a nézőtéren át vezet a színpadra. A darabokban betöltött szerepe mellett a hanamicsi azt a célt is szolgálta, hogy a nézők ajándékokat, többnyire virágot, esetleg pénzt nyújthassanak kedvenceiknek. Innen ered a hanamicsi, azaz virágút elnevezés. A kabuki szorosan összefonódott az ukijo életvitellel, a színészek gyakori témái voltak az ukijo-e képeknek. A nézők szemében a főattrakciók maguk a színészek. Jellemző, hogy nem is az előadás csalogatja a színházba az érdeklődőket, hanem maguk az előadók.

A színészek maguk gondoskodnak előkészületeikről, maguknak készítik el sminkjüket, sőt, a múltban kosztümjeiket is saját kezükkel varrták. Gyakran megesett, hogy családjuk címerét festették a játék közben viselt jelmezekre, de arra is találunk példát, hogy saját nevüket csempészik egy-egy előadás szövegébe. A Benten a Tolvaj című darab egyik jelenetében például a főszereplő saját magát említi meg kedvenc színészeként.

Leghosszabb generációk:

Nakamura Kanzaburó (中村 勘三郎), 18 generáció
Icsimura Uzaemon (市村羽左衛門), 17 generáció
Kataoka Nizaemon (片岡仁左衛門), 15 generáció
Morita Kanja (守田勘弥), 14 generáció
Icsikava Dandzsúró (市川 團十郎), 12 generáció

Források:

Ernst, E. The Kabuki Theatre. Honolulu: University of Hawaii Press, 1974.
Kabuki, megtekintve: 2014. 03. 12. http://www.kabuki21.com/